Magyar viasz

5.625

intertext

Nos, az intertextektől annyira izgalmas a szöveg (már akinek van annyi műveltsége, hogy észrevegye ezeket a nyomokat), hogy ha nem érteném, se érdekelne, én nem győzöm elégszer elolvasni. Persze ezektől még színesebb, de persze önállóan, szöveg szerinti olvasatban is szép. A szöveg második részéhez nem fűzök semmit hozzá, az kevésbé fogott meg, főleg az első után érzem azt, hogy többet is ki tudott volna a tisztelt szerző, de ez persze szubjektív.
Köszönet, és sok sikert, az értékelésem egyértelmű.

köszönet

Köszönöm az elismerést, tényleg jól esik!!!

Tény és való, hogy a szöveg második fele teljesen más tészta, mint az első... és hiába Galeottó naiv vagy naivnak ható következtetéseinek indokoltsága, és hiába az utólagos történetfejtés szükségessége, ha gyengének érzed...

Azért egy kérdés: a cikk szerzőjének, Gaál E. Ottónak az aláírása sem menti meg számodra a 2. részt?
Illetve ha már ennyire élvezetesnek találod a vendégszövegek jelenlétét, megsúgom, hogy a cikkben is akad néhány egészen konkrét intertext.

vissz

Igen, egészen más tészta, ez így igaz. Nem, nem igazán ment meg az aláírás, vagyis nekem nem lesz sokkal több, mint ami. Észrevettem a cikkben is a vendégszövegeket, hát persze, csak az 1. rész annyira erős, hogy a cikk nekem gyengébb. Persze más műfaj...Azért nagyon drukkolok neked, hogy az illetékeseknek is elnyerje a tetszését.
Sok sikert!

baz

baz, annyira artiparti vagy, hogy tutira valami kiállításmegnyitón áll majd a melledbe a sztrók, miközben egy pohár fehérborral a kezdben engelszről hadoválsz néhány szimatszagyros bölcsésznek.

fenét

felmérgeltem magam, olvashatom én nyolcszor is, ha egyszerűen nem találok rajta fogást. Erőltetett, hiába próbálom, erőltetett, no. Többször nem állok neki.

azért köszönöm

azt viszont, hogy próbáltál rajta fogást találni, őszintén köszönöm! befogadó nélkül ugyanis nincs irodalom... mindazonáltal sajnálom, hogy neked nem nyerte el a tetszésed.

basszus

hát nehogy már nekem kelljen melózni azért, hogy ne legyen közhelyes...

:-))

már megbocsáss, de vagy értelek, és akkor vicces, vagy nem értelek, és akkor segíts!
1.
úgy látszik, mintha a kommented erre reagálna, legalábbis én csak így látok benne logikát:
"Hogy ne legyek közhelyes, három dolgot kell tenni ezzel az írással: olvasni, olvasni, olvasni!"
itt azonban a közhelyesség nem a szövegre vonatkozik, a kommentelő saját megfogalmazását jellemezte így. Ez meg azért vicces, mert akkor még van mit gyakorolni az olvasáson.
2.
ha viszont nem erről van szó, akkor nem értelek, mert lövésem sincs, hogy hol találod az írást közhelyesnek? Esetleg a cikk tűnhet naivnak és közhelyesnek, de egyrészt találhatsz benne mélyebb rétegeket, másrészt cikk-mivoltából, no meg Gaál. E. Ottó milyenségéből adódóan olyan, amilyen.

basszus

Értékeljük a

Értékeljük a mese-átiratokat is, mert van egy-két kiváló is köztük, de az ilyen szövegek, mint ez, valami mást is hozzáadnak az élményhez, ez úgy tűnik, tényleg rövidpróza (nem az egyetlen a mezőnyben!)
Hajrá!

Nem tudnám egész biztosan

Nem tudnám egész biztosan megmondani, mivel éri el, de ott tartja a tekintetet, végig kell olvasni akkor is, ha már a hajadat tépnéd, hogy miiiiiiiii van????!
Ez a szöveg dolgozik és dolgoztat, újra- és újraolvasásra hív, és ráadásul tudja, hogy hogyan tegye!
Amolyan többször robbanó bomba!
Ja, és hajrá fiatalok, azért nehogy izomlázat kapjatok a nagy agymunkától!
Hogy ne legyek közhelyes, három dolgot kell tenni ezzel az írással: olvasni, olvasni, olvasni!

na bumm

hát nem tudom, nem tudom: nekem olyan volt, mint az a feles, amit már csak azért iszol meg, matarészegen, mert a többiek fizették... nyögve nyeltem, na.

hagyma

hát nem tudom, nem tudom: küzdeni kell vele, az biztos, de nekem megérte... az nem lehet, hogy egy újraolvasás után már könnyebben nyelnéd? biztos vagy benne, hogy érted a szöveget, hogy lefejtetted a hagyma minden rétegét?
Vagy az inkább úgy van, hogy nem érdemes egy szöveggel küzdeni: vagy megnyer magának elsőre, vagy földet rá?

annyira nagyon...

Ha újra- és újraolvasom, mindig egyre több utalást, síkot és mondanivalót látok benne...Nekem leginkább a metrós szakasz tetszik, anniyra életszerű, anniyra sokminden van benne, annyira jó...
Minden elismerésem!

"Most, mikor ugyanúgy, mint

"Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
legfőbb ideje, hogy."

Persze, "jelentését" tekintve passzol a szövegbe, de hát tulajdonképpen az, ami ennyi mindent jelent és egyúttal semmi konkrétat, melyik szövegbe ne passzolna?! Persze, a "hogy" után odakívánkozik, hogy folytatódjék a mondat, pl. legfőbb ideje, hogy "rátaláljunk saját mátyási mentalitásunkra"...
Nem, nem erre gondolok.

Lényegében a Tandori-vers első két szavával kezdődik a szöveg, (fukcióját tekintve mindegy, hogy "ma" vagy "most"), a kérdés tehát az, hogy A damaszkuszi út felütésének hangzása, "jelentése", és főképp grammatikai szerkezete bír-e akkora erővel, hogy ha egy szöveg (hogy mennyire látványosan vagy nem látványosan, azt mindenki döntse el maga) ugyanígy indul, akkor nyomban beszippantja saját kontextusába a a szóbanforgó verset? Vagy azért ez már túlzás, és az intertextuális működéshez ennél azért több kell?
Nekem mindenesetre beleszövődik, beleég a Magyar viaszba A damaszkuszi út... és ez még csak a szöveg első két szava...

Gratulálok Gaál E.

Gratulálok Gaál E. Ottónak, nagyon izgalmas írást olvastam!

Izgalmas, összetett, lebilincselő, gondolkodtató! Igazi agytorna!!!
Hajrá!!!

*

Érdekes írás. Egyszerűsége épp a bonyolultságában rejlik. Összességében tetszett. Talán azért, mert: Igazságos.